Stolica arcibiskupských predialistov vo Vrábľoch

Stoličný dom vo Vrábľoch dnes

Stolica arcibiskupských predialistov vo Vrábľoch (maď. Verebélyi és szentgyörgyi érseki szék) bola jednou „vojenskou“ stolicou Ostrihomského arcibiskupstva, ktorá existovala do roku 1855 mimo župného rozdelenia. V týchto stoliciach žili cirkevní šľachtici tzv. predialisti. Ich obce a majetky ležali hlavne na území Nitrianskej a Tekovskej župy. Na čele stál palatín, ktorý bol aj kráľovský šľachtic, väčšinou aristokratického pôvodu.

Dediny / osady predialistov

V urbári Ostrihomského arcibiskupstva sa v roku 1553 objavujú nasledujúce obce Nitrianskej stolice, v ktorých žili predialisti: Malý Kýr (dnes súčasť Veľkého Kýru), Malý Cetín, Paňa, Neverice, Dyčka (dnes súčasť Vrábľov). Všetci podliehali stolici arcibiskupských predialistov vo Vrábľoch. V Tekovskej stolici to boli nasledovné obce: Horný Ohaj (dnes súčasť Vrábľov), Keť, Jur nad Hronom, Rybník, Chotín, Malé Šarovce, Turá, Martovce, Veľké Ludince, Tekovské Lužany, Nesvady, Kukučínov, Svodín, Pohranice, Tvrdošovce, Telince, Dvory nad Žitavou, Zbehy a Žitavce. V Komárňanskej stolici to bol Imeľ a Žitavská Tôň. V Hontianskej stolici to bola Hontianska Vrbica. V Novohradskej stolici to bola obec Bernecebaráti, Érsekvadkert (dnes obce v Maďarsku).

Zoznam palatínov stolice predialistov vo Vrábľoch

Na čele predialistov stál ostrihomský arcibiskup, na majetkoch ktorého žili a pôsobili predialisti. Pod arcibiskupom bol palatín, toho si menoval sám arcibiskup. Palatín niekedy zastával aj funkciu hlavného župana, inokedy bola táto funkcia samostatná a obsadzovali ju voľbou. Prvým výkonným úradníkom stolice bol podžupan. Kongregáciám predsedal arcibiskupský palatín. Zaujímavosťou je, že palatínom stolice predialistov nikdy nebol zeman – predialista, ale bol to človek, ktorý pochádzal z vysokej šľachty, samozrejme vždy bol verný arcibiskupovi.

• 1337: Tomáš
• 1482: Blažej Pyspeky
• 1540: Jozef Ghici
• 1566: Michal de Verebel
• 1587: Štefan Zelemery
• 1651: Gašpar Hölgy
• 1698 – 1699: Gabriel Palugyay
• 1711: Ján František Péterfi
• 1730: Ladislav Kazy
• 1745: Anton Paluska
• 1750 – 1774: Ján Tolvay
• 1777 – 1781: František Tolvay
• 1810 – 1831 : Štefan Boronkay
• 1837 – 1844 (1840) ?: Ján Boronkay
• 1843: Ľudovít Gaál
• 1844 – 1850: Ignác Očkai

Literatúra

• Matej Bel: Notitia Hungariae nova II/284, IV/283 [1] (1735-42)
• Bárdossy János 1792: Animadversiones historico-critico-diplomaticae in opus de insurrectione nobilium auctore Iosepho Keresztury agente aulico Vindobonae 1790 vulgatum. Budae, 56-57.
• Vályi András 1796: Magyar Országnak leírása. Buda. (3. kötet – Verebélyi szék)
• Corpus Iuris Hungarici 1822
• Fejér, Georgius 1829-1844: Codex diplomaticus Hungariae.
• Knauz Nándor 1874: Monumenta ecclesiae Strigoniensis.
• Wenzel Gusztáv 1874: A magyar magánjog rendszere I.
• Ozorai József 1887: Az egyházi vagy praediális nemesek és birtokuk. Esztergom.
• Dedek Crescens Lajos 1898: Nyitravármegye története, in: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Nyitra vármegye. (III. Közigazgatási és közgazdasági viszonyok – Járások).
• Karel Kadlec 1902: Verbőczyho Tripartitum a soukromné právo uherské i chorvatské šlechty v. něm obsažené. Praha.
• Reiszig Ede 1903: Bars vármegye története, in: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Bars vármegye. (II. A mohácsi vésztől a szatmári békéig – 2. A vármegyei önkormányzat kifejlődese a mohácsi vész után – A verebélyi szék és III. A szatmári békétől az újkori államalakulásig – 1. A vármegyei élet a XVIII. században – A verebélyi szék c. fejezetek)
• 1929 Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, I, 86-87.
• Székely Ottokár 1935: Az egyházi nemesség, A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve V, 28-52.
• Ethey Gyula 1936: A verebélyi érseki nemesi szék. In: A Zoborvidék múltjából. Nyitra, 50-53.
• Ethey Gyula 1941-1942: A verebélyi érseki nemesi szék, Magyar Családtörténeti Szemle.
• Holub József 1947: Az egyházi nemesek jogállása a középkorban. Regnum 6 1944-46, 182-204.
• Štefan Luby 1946: Dejiny súkromného práva na Slovensku, 171-172 (reprint 2002).
• Gergelyi, Otmar 1957: Predialisti. Bojnice (kézirat).
• Reško, A. – Vrábelská, Z. 2014: Ímely.
• Marsina, R. – Kušík, M. 1959: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku I. Bratislava, 278-408 (Súpis príjmov Ostrihomského Arcibiskupstva).
• Šarluška, Vojtech 1965: Stolica arcibiskupských predialistov vo Vrábľoch a Jure nad Hronom (1555–1846). Kézirat.
• Tóth Róbert 1982: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről – 19141916: Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítéseivel, Levéltári Szemle 32, 391–414.
• Oslanský, František 1986: Predialisti ostrihomského arcibiskupstva na Slovensku do začiatku 16. storočia, Historický časopis 34/4, 487-508.
• Trubíni, J. 1994: Vráble. Trnava, 51-56.
• 1994 Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Budapest.
• Oslanský, František 1997: Arcibiskupská šľachta v stredoveku. Nedeľná Pravda 49/1997.
• Kocsis Aranka 1997: A vajkai szék nemesei. Pozsony.
• 2001 Garamszentgyörgy a nemesi szék egykori székhelye. Bratislava
• Presinszky Lajos 2002: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagycétény történelméből. Somorja, 118-122.
• Oslanský, František 2003: K vývoju šľachty Ostrihomskej arcidiecézy, Genealogicko-heraldický hlas 2, 3-8.
• Oslanský, František 2003: Z počiatkov a rozšírenia cirkevnej šľachty na území Ostrihomskej arcidiecézy, in: Šimončič, J. (Ed.): Studia Historica Tyrnaviensis 3, 97-104.
• Lopatková, Zuzana 2010: Majetkové postavenie a každodenný život predialistov v novoveku (na príklade zemianskej rodiny Ižoldovcov z Rybníka), in: Zemianstvo na Slovensku v novoveku I, 362-374.
• Neumann Tibor: "Egytelkes nemes" – Egy középkori fogalom magyarázatához. Történelmi Szemle 2012/2. szlovákul Forum Historiae 2010 Archivované 2014-08-08 na Wayback Machine